Kőtengertől a magyar tengerig
szvl •
A Mátra nyugati peremén
Túrabeszámoló • szerző: Katalin
Ezúttal olyasmi történt, ami a BV történetében még soha, de a jövőben elő fog fordulni: egy az egyben megismételtünk egy 2010-es túrát. Ennek az az oka, hogy az eltelt 7 év alatt - az alföldi részek kivételével - bejártuk az országot, nincs olyan tájegység, ahol még nem jártunk. Számomra ez szomorú felismerés, mert engem mindig is az ismeretlen felfedezése vonzott. Ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy a túra előtt elolvastam az akkori beszámolót, amitől felelevenedett a túra minden mozzanata.
Szerencsére azonban volt új is a túrában és mindjárt kettő: Zoli és Zoli. 
Gyöngyösön találkoztunk velük és Istvánnal, így öten vágtunk neki a távnak. Az időjárásról annyit, hogy mindannyian jobbra számítottunk, dühítőnek találom, hogy még májusban is fagyoskodnunk kellett. 
A városból kiérve Gyöngyösoroszi felé fordultunk, körülöttünk szép kis dimbi-dombik, a tavasz színeiban pompázva. Rögtön elkezdett emelkedni az út és ezt a tendenciát nem is hagyta abba, sőt, inkább meredekebbre váltott. Elhaladtunk egy-két víztározó mellett, majd erdőben tekertünk tovább. Károlytárótól salakos, rossz minőségű úton nyomtuk a pedálokat, néhol kiláttunk a távolabbi hegyekre.
A csúcs közelében megvártak a fiúk, és akkor már falatoztunk is egyet... na, itt veszítettük el Istvánt, aki előrement és nem tudta mit csinálunk ilyen sokáig. 
Ő kihagyta Fallóskútat is, így már nem volt értelme bevárnia minket.
Fallóskút előtt kaptuk az első lejtőt, hiába öltöztünk fel, jól megfagytunk. 
Nyilvánvalóan látszottak a 12 nappal korábbi nagy havazás nyomai: fák dőltek ki és vezetékek szakadtak le több helyen. Látszott a hókotró tevékenységének a nyoma is, ahogy bele-beletúrt az útszéli gyepbe.
Fallóskútra ismét felfelé kellett tekerni, itt megint elidőztünk egy kicsit, aztán lefelé megint megfagytunk. Kb. 15 km-t gurultunk a pásztói elágazásig, ami azért nem volt rossz, szinte megduplázta az addig keservesen megszerzett kilométereket.
Pásztón először a cukrászdát kerestük fel, ami nagyon jó ötlet volt, ugyanis sikerült egy kissé átmelegednünk, másrészről, ha ettetek már finom és csodás sütiket, hát itt újraértékelhetitek a finom sütik fogalmát. 
Mindannyian nagyon sajnáltuk, hogy csak 2 db fért belénk, pedig végigkóstoltuk volna a kínálatot... 
Érdekes módon, amikor kijöttünk a cukiból, jóval melegebb lett, mint, amikor bementünk. Ez persze nem reklamáció akart lenni. Megkerestük az Oskolamester házát.
Körülnéztünk a környéken, elkészítettük a csoportképet, majd észrevettem, hogy leengedett a hátsó gumim. A fiúk felpumpálták nekem, ezúttal is köszönöm szépen. 
A következő 9 km-en csak kisebb hullámokat vetett a táj, majd Gyöngyöspata előtt bedurvult és többször is égbemenő utat láttam magam előtt. 
Mivel elég edzetlenül mentem erre a túrára, itt már a pokolba kívántam minden emelkedőt. 
A bringám is sztrájkba lépett, mert kb. 3 km-el a túra vége előtt teljesen elengedte a levegőt, ekkor már felpumpálni sem lehetett. Pillanatok alatt megszerveztem a megmentésemet.
A napsütést és az izmaimat nagyon hiányoltam, de a táj nagyon szép és kellemes volt, na meg Zoli és Zoli személyében szimpatikus túratársakra leltünk!
A túra vége kb. 67 km, a szintemelkedés 888 m lett. Ha tudtok pontosabb adatot, javítsatok!
A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!
Hozzászólások
Felkerültek a képek
Szívesen tartottam volna veletek, hál istennek a sarkam csak ezen a hétvégén rendetlenkedett, egy héttel később és azóta sem nincs semmi bajom
Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!