Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Végre! Végre! Végre! Ismét ránk sütött a napocska! Ezt már nagyon szeretem!
8-an jöttünk össze Bánkon, a tóparton. Készítettünk egy indulás előtti képet, majd el is indultunk Romhány felé a Lókos-patak mentén, amiből én semmit sem láttam, csak most látom a térképen. Azt viszont láttam, hogy nagyon szép a táj. Hiába na, ahol dombok, hegyek vannak, az már csúnya nem lehet.

Romhányon tettünk egy nyúlfaroknyi kitérőt, hogy megnézzük a felújítás alatt álló Prónay kastélyt. Kétbodonyt elhagyva megpillantottuk a Kétbodonyi-tó felénk eső csücskét, ami a Kétbodonyi-patak felduzzasztásával keletkezett. Szende után következett az első komolyabb emelkedő. Hullámzó úton érkeztünk meg Mohorára, ahol a Tolnay Klári emlékházat kerestük fel. Mi Fecóval már harmadszor láttuk, de nem gond, mert változtatják a kiállítást. Készítettünk egy csoportképet, majd áttekertünk egy szépen felújított kastélyhoz, amelyről azt az infót kaptuk, hogy a polgármester háza.

Kitekerve a főútra észak felé fordultunk, majd a Berekalji víztározó mellett haladtunk el. Sajnos elég messze esett az úttól, alig láttam belőle valamit. Itt élesen balra fordultunk és egy forgalommentes úton tekertünk Csesztve felé. Olyannyira csendes úton, hogy egyszercsak egy csapat őz futott át az orrunk előtt. Na jó, az én orrom kicsit hátrébb volt, de láttam őket, kb. 20-an lehettek. Csesztvén is találtunk egy kis tájházat, de előbb a dombra épült Madách emlékházat néztük meg. Ez egy nagyon szépen felújított kiállítás, meg is kérik az árát rendesen. Visszamentünk a kis tájházhoz, ami valójában még nem nyitott meg, de dolgozgattak körülötte, így engedélyt kaptunk belépni.

Miután megtudtuk, hogy a helyi népviselethez rövid szoknya tartozik, tovább tekertünk Balassagyarmat felé, ahova viszont nem jutottunk el, mert csúszásban voltunk és egy átkötő úton levágtuk az északi csücsköt. Így kerül földút abba a túrába is, amibe egyébként nem lett volna. Az elején volt egy rövidke szikkadt sáros szakasz, amin tiszta cipővel tudtuk áttolni a bringákat, majd a közepe felé merülő homok, ami a vékony gumiknak okozott problémát. Az út többi része kifogástalan volt. Egyébként egy nagyon kellemes hangulatú erdei út volt.
Kiérve a 22-es útra, Dejtár és Patak érintésével jutottunk Érsekvadkertre. Szátok, hogy milyen fura településnevek vannak! Szóval Szátokon Fecó megállt az elágazásnál, de addigra 3-an tovább tekertek. Nézegette a térképet, hogy az eredeti útvonalon menjünk, vagy a fiúk után. Egy biciklis kis kölyök csapódott hozzánk, őt faggattuk az útviszonyokról, az ő általa adott infók alapján döntöttünk. Hááát... szerintem nem mindegyikőnknek tetszett a döntés, ugyanis útólag kiderült, hogy kb. 2 km-el és sok emelkedővel többet kaptunk, mint akik előre mentek. De hát így edződünk, nem?
A kis kölyök egyébként egy darabig velünk tekert és a beszélgetésünkből kiderült, hogy nagyon utál itt lakni, mert itt nincs semmi és unalmas, meg az is, hogy még sosem látott sík vidéket, azt mondta: ott biztos járnak a szelek.

Bánkon még megcsodáltuk a tavat, mielőtt felpakoltuk a bringákat és áthajtottunk Rétságra, hogy együnk egy finom palócgulyást, vagy egy babgulyást. Sajnos kicsit pofára estünk, mert ezúttal csak húsleves volt, így általában mást választottunk, pedig egy tartalmas forró leves nagyon jól esett volna. Azért a többi kaja sem volt rossz, az én gombapaprikásom pl. mennyei volt.

Összefoglalva a túrát, szerintem fantasztikus volt! Az idő jobb nem is lehetett volna, mert akkor izzadtunk volna. Az útvonal annyira szép volt, hogy minden percét élveztem. Jó volt a hangulat, nagyon szimpatikus túratársakat ismerhettünk meg, és ezúttal nem Zoli teljesítménye volt csodálatra méltó, hanem Ágié, aki kissé benézte a túra nehézségi fokát (könnyű túra volt kiírva, mert nekünk nem volt nehéz ), de keményen végigtolta (nem szó szerint!) és akkor is mosolygott, amikor már biztosan inkább sírt volna. Le a kalappal Ági, csak így tovább!
A telefonom ismét kikapcsolt, így csak kb. tudom írni, hogy a táv 67 km, a szintemelkedés 650 m volt.

A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!

Hozzászólások

#1 • 2017. márc. 28., 18:12 • dezsoagnes1968

Kedves Túratársak :)
Nagyon örülök, hogy veletek tölthettem a vasárnapot! Nagyon elfáradtam, de amikor csak rágondolok, mosolyognom kell Katika, Feri! Köszönöm a sok biztatást! Kicsit gyúrok még a következő túrára, de ha készen állok, jelentkezem nálatok egy újabb feledhetetlen élményért! puszi mindenkinek!
Ági

#2 • 2017. márc. 29., 22:37 • Zoli

Köszönöm. Nagy élmény volt. Biztos bringazunk még együtt. Nagyon feldobta a túrát Mohora és Csesztve meglátogatása. Köszönet Katinak és Ferinek a szervezésért. Andrist sokáig fogom emlegetni.

#3 • 2017. márc. 31., 8:43 • Katalin

Kedves Ági és Zoli, úgy legyen, visszavárunk benneteket!

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!