Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Hát ez a nap is eljött... a Bicajos Vándorok utolsó (nyilvánosan meghirdetett) túrája. Meg is látszott a szervezésen, hogy ez az utolsó, mert csak a találkozó időpontja, helye és útvonala nem stimmelt... Az történt ugyanis, hogy kb. pénteken vettük észre, hogy az időpont túl késői, így gyors e-mail ill. telefon ment mindenkinek, hogy egy órával korábban lesz a tali. Szombaton a helyszínre érve (Zánkafüred vasútállomás) tapasztaltuk, hogy ezt a vasútállomást egyszerűen nem lehet megközelíteni! Gyors telefon mindenkinek: Zánka-Köveskálról indulunk! Az útvonalat Fecó az utolsó napokban módosította, így annak, aki korábban letöltötte, az sem stimmelt. Hát ezek voltak az előzmények...

Miután mindenki megérkezett a megfelelő helyszínre, elindultunk Köveskál felé. Hegyestűre ezúttal nem mentünk fel, mert már voltunk pár éve. Egyébként nem is tudom, hogy volt-e ennek a túrának olyan szakasza, ahol még nem jártam... Szerintem nem. Ettől függetlenül mindig szívesen tekerek a Balaton-felvidéken, mert nagyon szép a táj... szépecske, ahogy Simi mondaná. Az időjárás is nagyon jó volt, sőt annyira jó, hogy én speciel majd bele gebedtem a nagy melegbe. Nem voltam egyedül vele, Józsi és Edit vissza is fordultak 20 km után. De előbb megnéztük Szentbékkállán a Velétei palotaromot. Hogy ez miért palotarom és nem várrom, azt a hozzáértő okosok biztosan tudják.

Eltekertünk egy Kálvária mellett, majd felmásztunk a Kőtengerhez. Itt pihentünk egy hosszabbat az árnyékos köveken, kipróbáltuk mennyire mocorog alattunk az egyik nagy kő, majd csoportképet is készítettünk.

Földúton tekertünk az aszfalt útig, már ahol tudtunk tekerni a mély homok miatt. Hegyesden a közkútig jutottunk, ugyanis a vízkészletünk alaposan megcsappant és/vagy felmelegedett. A település mellett van egy várrom egy domb tetején, de senkinek sem volt kedve felmászni... nem is értem miért?

Végre (először ezen a túrán) árnyékos úton tekerhettünk Kapolcson át Vigántpetendig, ahol szemétből készült szobrokat nézegethettünk a település szélén. Innen indult egy szerpentines úton a túra legdurvább emelkedője is. Hiányzott a francnak ebben a nagy melegben...

Enyhén gurultunk le Nagyvázsonyba, azon belül is a várhoz. Az utcai kijelző egyébként 38 fokot mutatott egy fa árnyékában. Csak mondom. Nem is időztünk sokat a tűző napon álló várral, inkább berongyoltunk a Várcsárda leghűvösebb szegletébe és ettünk, ittunk, jól mulattunk. A felszolgált hideg italok életmentőek voltak.

Gergő kívánságára meglátogattuk (ismét) a Pálos romokat is. Nagyvázsony után még egy - kevésbé meredek - emelkedő következett, majd elérkezett végre a várva-várt lejtő. A csúcson még pancsoltunk egy kicsit egy közkútnál, majd élveztük a jól kiérdemelt gurulást. A vízparton elköszöntünk egymástól, majd Fecóval még úszkáltunk egy rövidet a Balcsiban, isteni volt lehűlni az amúgy kellemes hőmérsékletű habokban...

Azt gondolom, hogy a kezdeti nehézségek után jó kis túrát sikerült összehozni és, ha nem lett volna ennyire meleg, szuperjól éreztem volna magam...
Hát így esett a Bicajos Vándorok utolsó túrája...

A képek megtekintéséhez kattints ide!

Hozzászólások

#1 • 2017. aug. 28., 9:26 • gregory

A tűző nap nekem se tetszett, de jó volt. Én is jártam már több helyen is, ahol voltunk, de eddig csak kocsival és kirándulva, jó volt biciklivel is végig gurulni rajta.
Térképes animáció

#2 • 2017. aug. 28., 12:52 • szvl

Köszönjük a szervezést, nagyon kellemes nap volt

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!