Bicajos Vándor Kulturális és Sportegyesület

Hát nem ez volt a Bicajos Vándorok legjobb túrája, az biztos. Viszont az útvonalak csodaszépek voltak, nagy-nagy köszönet érte Andornak!
1. nap: 19-én reggel 10-en indultunk a szlovéniai Dragocajnába, azon belül is a Száva partján lévő kempingünkbe. Már útközben háromszor is összefutottunk külön autóval utazó 2 túratársunkkal, amire lássuk be, nem sok esély volt. Sajnos - mire 14 óra tájt megérkeztünk - eleredt az eső. Tartva a még nagyobb esőtől gyorsan felállítottuk a sátrakat, majd 6-an – immár konkrétan szakadó esőben – indultunk Ljubjanába, ezúttal még csomagok nélkül. Alig értünk ki a faluból, máris lecsendesedett az eső, a következő faluban pedig el is állt, hamarosan meg is száradtunk. 4 túratársunk 40 percig várta, hogy elálljon, csak aztán indultak útnak.

Ljubjanában egyenesen a centrumba tekertünk, szétszéledtünk, kb. 1 órát időztünk.

Ettünk egy-egy mennyei bureket, készítettünk egy (hiányos) csoportképet, majd visszatekertünk a kempingbe. 46 km, 100m (a GPS szerint 240m) lett a vége. Este még hangoskodtunk egy kicsit az aludni akarók örömére, aztán – készülve a másnapi nehéz túrára – időben nyugovóra tértünk.
2. nap: Reggel felmálháztuk a bringáinkat, majd – hátrahagyva az autókat – elindultunk a túrára.

Utunk során a Szávát követtük, Kranj volt az első városka, melynek megnéztük a centrumát. Ahogy közeledtünk a távoli hegyekhez, a táj kissé hullámzott, de közben finoman emelkedett. Épp ebédidőben, 1 órakor érkeztünk a gyönyörű Bledi-tóhoz. Aki még nem járt itt, az igencsak elámult, mennyire szép, de nekünk is csodás érzés volt újra gyönyörködni benne.

Megebédeltünk, aztán nekivágtunk a túra húzósabbik felének. Az időjárással ma nagyobb szerencsénk volt, csak egy rövidke esőt kaptunk útközben. Volt egy 18 %-os emelkedő is, melyen feljutni a megpakolt bringákkal nem volt kis feladat. Annyira nyomtam a pedálokat, hogy legyalultam vele a cipőm talpát. Váltócipőt nem vittem, ezért a következő 3 túrát úgy tettem meg, hogy körbetekertem ragasztószalaggal, aztán újra és újra, ahányszor leszakadt, a lényeg, hogy kibírta hazáig.

Egyszer csak lenyűgözően szép helyen találtuk magunkat. Sima rét tehenekkel, körülötte minden irányban 1300-1600 m magas hegyek. Nem győztünk betelni a látvánnyal. A csúcshoz közeledve szemből gurult egy bringás, mondta, hogy „five minutes”, gondoltam: neked, vagy nekünk? Mert rohadtul nem mindegy. De még 5 perc sem telt el és fent voltunk a csúcson. Innen már csak 5-6 km gurulás pici emelkedővel a végén, és már ott is voltunk a semmi közepén álló kempingünkben, Dovje közelében. 68 km/ 900m (1006m) lett a vége. Mire ideértünk ismét eleredt az eső, sietnünk kellett a sátorállítással. Miután elállt, eltekertünk a közeli Mojstranába bevásárolni, pizzázni, majd lepihentünk.

3. nap: Szép, napos időre ébredtünk, megcsodáltuk a felhőkkel tarkított gyönyörű hegyeket körülöttünk. Felmálháztuk a bringákat, majd ismét útba ejtettük a boltot, aztán irány a túra fő attrakciója, a Milleniumi vasút nyomvonala. Csak egy D2 tábla jelezte hol kezdődik, az első vasúti hídról ismertük fel, hogy már rajta vagyunk. Gyönyörű hegyek között, a Sava Dolinka folyó völgyében vezetett az út, de felfelé, pedig lejtőről volt szó...

Egy gyönyörű kicsi városkában, Kranjska Gorában pihentünk egyet, majd hamarosan áttekertünk az olasz határon. Hogy ez pontosan hol is volt, azt csak feltételeztük, mert ez sem volt kitáblázva. Nagyjából innen kezdett lejteni az út. Olasz területen már állomásépületeket is láttunk, nem is keveset. Az ebédet Tarvisioban költöttük el, hát ez a város nekem csalódás volt, azt gondoltam sokkal nagyobb és szebb. Tarvisio után beszorultunk a hegyek közé az autópályával és a Fella folyóval együtt. Erre felé már alagutak is voltak. Olyan szép helyen tekertünk, hogy tátott szájjal bámultam jobbra-balra és nem győztem kattintgatni. Itt jegyzem meg, hogy összesen 1100 képből kell kiválogatnom kb. 500-at.

Volt egy érdekes hely, nekem nagyon tetszett. A jelzés felvezetett egy kápolnához, melynek parkolója is volt. Nézegettem körbe, hogy most aztán merre tovább. A parkoló végén bújt el az út folytatása, jó ferdén felfelé, aztán egy kanyar következett és a képedbe kaptál egy szinte függőleges utat. Amikor elfogyott a lendületem megállt a bringa alattam, fékeznem kellett, hogy vissza ne guruljak. Nem is erőltettem a dolgot, feltoltam. Fecó viszont nem nyugodott bele, képes volt visszamenni és újra megpróbálni.

Egyébként eléggé szétszakadt a csapat, hisz eddig egyértelmű volt merre kell menni.

Resiutta település után azonban egyszerűen vége lett az útnak. Kiraktak egy kerékpárút vége táblát és egy forgalmas műúton találtuk magunkat a Fiume Tagliamento partján, nem akartunk hinni a szemünknek. Fecó fel is mászott a nyomvonalhoz megnézni; teljesen benőtte a gaz. Ahol volt lehetőség, ott letértünk, így 1-2 rövid szakaszt földúton, illetve településen át tettünk meg. Az egyik ilyen kisvárosban épp levendula-ünnep lehetett, mert mindenhol lila díszeket láttunk. 100 km/650m (816m) megtétele után érkeztünk meg Gemona del Friuliba, a kempingünkbe. Ezen a napon egy-két félreértés miatt sikerült elhagynunk 2 túratársunkat, mentségünkre szóljon, hogy nem erőnléti problémájuk volt, mindent elkövettek, hogy elveszítsük őket. Szerencsére 2 órával később ők is ügyesen célba értek, de sajnos ez az eset és a következményei eléggé lerontották a túra hangulatát. Sátorállítás, bevásárlás, etc... ezúttal esőmentesen! Hiába no, ez Olaszország!

4. nap: Ezen a napon kicsit hátat fordítottunk a hegyeknek és csak messziről nézegettük őket. Keresztül mentünk néhány kis településen, aztán meg kukorica, káposzta és szója földeken. Nem panaszkodhattunk nagy emelkedőkre, viszont látványban sem volt olyan gazdag. Az egyetlen szebb városka Cividale del Friuli volt, tele szebbnél-szebb műemlék épülettel és egy híddal, melyről csodaszép panoráma nyílt az alatta lévő Natisone folyóra. A csapat eleje egyszerűen áttekert rajta, néhányan elidőztünk, megebédeltünk, a később érkezőknek viszont kevesebb idejük maradt, mert a csapat eleje már régóta várakozott egy táblánál.

Ez után a városka után ismét a hegyek felé fordultunk, jöttek is az emelkedők szép sorjában. A szlovén határon megpihentünk egy kicsit, majd folytattuk utunkat esőfelhők által fenyegetve, ismét csodaszép tájon.

Kobarid volt az utolsó nagyobb település a kiszemelt kempingünk előtt 11 km-el. Meg is álltunk, ettünk egy szikkadt, cipőtalphoz hasonló bureket, aki akart be is vásárolt, majd legurultunk a csodaszép színű Soca folyóhoz, melyen egy kőhíd vezetett át. Hamarosan utolért minket az eső, azt hittük zuhogni fog, de rövidesen el is állt. Útba esett egy gyönyörű vízesés, melyből láttunk jó néhányat a 4 túranap alatt. Megérkeztünk Volarjéba, amely olyan kis település, hogy ott csak néhány ház áll. 88 km/520m (770m) lett a mai táv. A folyóparton áll a kis, családias kemping, gyönyörű helyen. Ez volt a legjobb, legbarátságosabb kemping az összes közül. Ha tudtam volna, hogy itt sült pisztránggal és zöldségekkel kínálnak, nem ettem volna meg azt az ócska bureket. A főnök egy fura figura volt, turbánnal a fején nyírta a füvet, közben kiszolgálta a vendégeket, takarította a vizesblokkot, egyfolytában pörgött, mint a forgószél, serénykedett, még a vendégekkel is törődött, míg a neje borozgatott, netezett, vagy beszélgetett. Úgy tűnt náluk ez a természetes munkamegosztás. Volt sok cica, kutya, kacsa és raftingra is volt lehetőség.

5. nap: Utolsó túránk a 2 előző könnyebb nap után olyan nehéznek ígérkezett, mint az első napi túra. Felhők között tekertünk, no nem azért, mert olyan magasan voltunk, hanem azért, mert a felhők voltak olyan alacsonyan. Hamarosan el is eredt az eső, akkor még nem sejtettük, hogy egész nap ázni fogunk. Hullámos terepen, továbbra is a Soca folyó partján tekertünk felfelé, ismét gyönyörű tájon. Sajnos ezt a szakadó esőben nem annyira tudtuk értékelni. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet az adott hely napsütésben, hát biztosan csodaszép lett volna.

Az esőben nem sűrűn kapkodtuk elő az okostelónkat, így történt meg, hogy 8 km-el túltoltuk. Én ellenőriztem ugyan az útvonalat az elágazás előtt, de nem vettem észre, hogy megszakadt a műholdkapcsolat és még az előző pozíciónkat mutatta. Szerencsére nem volt nagy ügy visszagurulni, ott viszont ismét egy falat kaptunk a képünkbe és kb. 7 km-en végig meredeken, összesen 460 m-t emelkedett. Mindez csomagokkal megterhelve... nem is tudom hogy bírtam feltekerni. Közben ámultam, hogy milyen helyekre építenek házakat és hogy közlekednek ezeken a keskeny, irdatlanul meredek utakon. Nem venném meg az autójukat, ha használtat akarnék, az biztos.

Felérve a csúcsra behúzódtunk egy istálló ajtószögletébe és néhányan át/felöltöztünk a lejtő előtt. Ekkor érkezett meg Péter, akit felvett (és még meg is vendégelt) egy autós, így az emelkedő egy részét volt szerencséje kihagyni. A létszám még így sem volt teljes, mert Józsi is túlment az elágazáson, de ő jóval később vette észre, mint mi, így egy másik hágón kelt át. Mivel dél körül nem volt hol megállnunk az esőben, mert nem voltak települések, kocsmák, így megálltunk az első kocsmánál, ami útba esett, és ez 3 óra után következett be. Ittunk egy bűn rossz, de forró teát, aztán gurultunk lefelé. Most már igencsak hiányoltuk az emelkedőket, jó lett volna egy kicsit tekerni a hidegben. Próbáltunk egyben maradni és nyomtuk a pedálokat rendesen. Skofja Lokában azért ránéztünk a gyönyörű, régi házakra és megálltunk egy pékségnél, enni egy finom, forró bureket búcsúzóul, de a fő szempont ezen a délutánon már csak az volt, hogy mielőbb visszaérjünk a kempingbe.

Megbeszéltük, hogy csak akkor maradunk éjszakára, ha valami csoda folytán ott nem esik. 104 km/820m (1420m) megtétele után érkeztünk meg, és talán mondanom sem kell, hogy állt a víz a kempingben. Gyorsan felpakoltunk, átöltöztünk, és este 7 körül indultunk haza, hajnali 2 és 3 között érkeztünk Budapestre. Hogy Fecót idézzem: „ennek a napnak az élvezeti értéke 0 volt” Pedig csodás vidéken jártunk ezen a napon is, szívesen végigtekerném az útvonalat még egyszer, de ezúttal szép időben.
Összefoglalva az 5 napot: a táj csodálatos volt. A történtekből meg levontuk a tanulságot.
A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!

Hozzászólások

#1 • 2014. aug. 27., 17:15 • zsolt71

nagyon szép tura!

#2 • 2014. szept. 1., 18:17 • mikikati

Kemény túra lehetett, le a kalappal!

#3 • 2014. szept. 4., 21:27 • Katalin

Annyira nem volt kemény, de azért köszi :)
statisztika

Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!