Kőtengertől a magyar tengerig
szvl •
Szarvas és környékének közelebbi megismerése
Túrabeszámoló • szerző: Katalin
22-en gyűltünk össze Szarvason, ezen a csodálatos, napsütéses reggelen. Nem mintha olyan népszerű lenne nálunk a sík vidék, a kiskunhalasiak népes csapata csatlakozott hozzánk erre a túrára.
Először megkerestük a szárazmalmot, aztán betekertünk a központba, majd Nagyszénás felé pedáloztunk ki a városból. Nem győztem gyönyörködni az út melletti virágok színpompás kavalkádjában. Aztán innentől nem sok dolgom lesz az írással, mert a következő 30 kilométeren nem is láttunk mást: zöld növényzet, kék égbolt és a temérdek szarkaláb kék tengere. Ja, és az itt még tűrhető minőségű aszfalt.
Elbeszélgettük az időt, így viszonylag gyorsan Nagyszénásra értünk, a közben letekert 30 km-re csak az itt-ott megjelenő kis zsibbadások hívták fel a figyelmet. No, de a Falatozó előtt alaposan kipihentük az addigi fáradalmakat, ettünk, ittunk, jókat beszélgettünk, majd eltekertünk Gádorosra. Ez kb. csak 7 km-re volt, nem is időztünk sokat. Megnéztük a szép kis parkot a központban, majd a II. világháborús emlékművet az utca másik végén. A következő etap 10 km-es volt, a fábiánsebestyéni kocsmánál pihentünk ismét egy nagyot. Ezen az útszakaszon megint gyönyörködhettünk a rengeteg virágban és az aszfalt kiváló minőségű volt. Láttunk még néhány kopasz birkát és sok-sok ludat hűsölni a fák alatt, miközben kezdtünk ropogósra sűlni a napon. Pedig a következő útszakaszon jöttek igazán a megpróbáltatások: az út minősége egyre rosszabb lett, fát meg még a távolban is alig láttunk. Olyan kánikulai meleg lett, hogy el kezdett főni a fejem a sisakban, viszont a rengeteg virágzó csipkebokor az út mellett gyönyörű volt.
A következő elágazásnál bevártuk egymást, ahogy mindig is szoktuk. Csakhogy itt olyasmi történt, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Sportegyesület vagyunk, ahol a sportteljesítmény igenis számít. Nem profi mértékben, mert messze vagyunk mi attól, de megtesszük az egészségünkért amit tudunk. Így túráink nem az Estikék Idősek Otthonának negyedéves kirándulása. Ez, és a túrázási szokásaink le is vannak írva a szabályzatunkban, amit minden jelentkezőnek el kell fogadnia, ha velünk akar tartani. Úgy gondolom, hogy ez így korrekt mindkét fél számára. Aki ezt nem olvassa át, az könnyen betéved egy nem neki való túrára, ezzel megkeserítve a saját és a csapattársak közérzetét. Így történt ez most is, csak volt még egy kis hab a tortán... Ha én kerültem volna ilyen helyzetbe, akkor biztos, hogy magamat okoltam volna és nem azt a csapatot, amelyikhez becsatlakoztam. De legfőképpen nem próbálnám meg ráerőltetni az akaratom a másik 20, vagy akárhány túratársra. Higgadtan és kompromisszummal is meg lehet oldani egy problémát, sőt, csak így lehet, anélkül, hogy az egész csapat hangulatát tönkretennénk. Nekünk fontos, hogy a gyorsabbak és a lassabbak is jól érezzék magukat a túráinkon, márpedig ez csak és kizárólag kompromisszum megkötésével lehetséges.
A következő látnivaló abból a szerény kínálatból, ami Szarvason kívül adódott, az Ecseri templomrom volt. Nem annyira a külleme, mint inkább a kora csodálatra méltó.
Az ezt követő útszakasz volt a kedvencem ezen a túrán, mert mindkét oldalon csodás, öreg nyárfák (vagy nyírfák?) sorakoztak, árnyékot adva megégett bőrünknek.
Tartottunk még egy utolsó pihenőt, mielőtt beértünk volna Szarvasra. Itt a kiskunhalasi csapat elköszönt tőlünk, 8-an folytattuk utunkat a Holt Kőrös által körülzárt területen. Nagyon kellemes volt átbringázni az Erzsébet Ligeten, megnéztük az Erzsébet hidat, majd a csodálatos mocsári ciprusokat. 2009-ben láttam már őket, mégis elámultam a szépségükön. Nézelődtünk a Milleneumi emlékmű környékén, majd elbúcsúztunk további 4 túratársunktól, így az arborétumhoz már csak 4-en érkeztünk. Meglátogattuk a Mini Magyarországot, ami nagyon szuper volt. A legtöbb táblán volt egy nyomógomb, azt megnyomva vagy egy kisvonat indult el, vagy egy zene csendült fel az Operaházból, vagy egy mise, illetve egy harangszó, attól függően melyik makettet néztük éppen. Jól eljátszottunk vele.
Ezután már csak visszatekertünk az autókhoz, felpakoltuk a bringákat és hazahajtottunk. A táv kb. 95 km, a szintemelkedés 40 m volt.
Összegezve a napot: örültem a melegnek, de egy kicsit túlzásba estek odafent. Pár fokkal kevesebbel is beértem volna. A sík vidék továbbra sem lesz a kedvencem, látnivaló sem volt sok, Szarvas és a Holt-Kőrös viszont nagyon szép. A hangulat - leszámítva a fentebb leírtakat - jó volt, örültünk a régnemlátott és az új arcoknak egyaránt. És természetesen szívesen viszontlátjuk azokat a túratársakat, akik szívesen bringáznak velünk.
A túrán készült képek megtekintéséhez kattints ide!
Hozzászólások
Üdvözlöm a Bicajos vándor kerékpáros klub tagjait !
Személy szerint igen jól éreztem magam a közös túrán, ha a táj szépsége nem is halmozott el bennünket sok látnivalóval, újabb kerékpáros ismeretségek születhettek. A túra első felében probléma és akadálymentesen folyt a közös tekerés, ismerkedés, beszélgetés. A megállók alkalmával próbáltunk közös témát találni és megismerni egymás szokásait. Az után jött a túra másik fele, amire számomra nincs magyarázat, nem értem mi történt, ilyenre még nem volt példa, talán a fáradság, a rossz minőségű útviszony mellett a hosszú etap ? Minden esetre a klubtársam viselkedésére én kérek elnézést a túra résztvevőitől ! Eddigi túráim során még nem tapasztaltam ilyet.
Azért, hogy kellemesen emlékezzünk vissza az eseményre, készítettem egy kis összefoglaló videót,
2017.05.20. Szarvasi bringatúra
--vagy sok sok képet lehet találni a következő facebookos oldalon melyeket Szűcs Károly klubtársunk készített: képek a csoportban
Részemről köszönöm, hogy veletek tekerhettem !
Jó hátszelet a csoportnak !
A Bicajos Vándor egyesület nevében szeretném megköszönni, hogy velünk tekertetek ezen a forró hétvégén.
Remélem több közelebbi ismeretség is kötődött közöttünk és a továbbiakban is fogunk még találkozni kerékpáros rendezvényeken.
Itt köszönném meg a kedves ajándékokat, amivel a születésnapomra megleptetek!
Gábornak köszönet a videóért és Károlynak a fotókért! Nagyon klasszak lettek!
Szàmomra nem volt szokatlan az alföldi környezet,a "nagy semmi",ami körülvett, mert nekem ez hazai terep,azonban sokkal hangulatosabb volt egy ilyen szuper,jókedvű,lendületes társasággal együtt tekeregni!A jelenlétetekkel megtörtétek a sík vidék monotonitását.Nem is gondolná az ember,hogy az Alföld "egyhangúsàga"a természetjárók idegrendszerét,ilyen szuperül próbára teszi,(ennek lehet bizonyítéka a kis kiborulás) nem beszélve a fel-feltàmadó szembeszélről!De ez így tökéletes,mert mindenki tudja, "ami nem öl meg az megerősít" ;-)
Köszönöm,hogy csatlakozhattam hozzátok!Alig várom a következő túrát!!!
Kedves Gábor! Halkan jegyzem meg, hogy bármilyen rossz volt az út, stb. erre a hangnemre semmilyen mentség nincs. Arról nem is beszélve, hogy neki illett volna elnézést kérnie.
De köszönjük a barátságos szavakat, igyekszünk elfelejteni a történteket. 
Köszönjük a szuper videót! A fotókat még nem találtam meg, de addig keresem, amíg meg nem találom.
Nektek is erős hátszelet és kellemes hangulatú túrákat kívánok!
Andi! próbáld ki velünk a hegyeket is!
Hozzászólás írásához nincs jogosultságod. Jelentkezz be!